Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk-vidék. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. Fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi „-kő” öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Az előbbi csúcsok nagy részét érinti az Országos Kéktúra útvonala. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások is. A Bükk-vidék sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 méter magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna-patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A Bükki Nemzeti Park területén több mint 1100 barlangot ismerünk, közülük 45 fokozottan védett. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 275 méter mély Bányász-barlang. Jelentősebb barlangok még a kiépített lillafüredi Anna-barlang és Szent István-barlang, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 méter magasról aláhulló Fátyol-vízesése.